Az elmúlt 20 évben azt vizsgáltam,hogyan tanulnak meg a gyerekek hazudni. Ma pedig megosztom önökkel a kutatás néhány eredményét.
De előtte elmesélek egy történetet Richard Messináról. Richard a barátom, általános iskolai igazgató. Egy nap felhívták telefonon.
A telefonáló azt mondta: “Messina úr, a fiam, Johnny nem megy ma iskolába, mert beteg.”
Messina megkérdezte: “Elnézést, kivel beszélek?”
A hívó azt válaszolta: “Az apámmal.”
Ez a történet, tehát…
Három tévhitet arról, amit a gyerekek és a hazugság kapcsolatáról gondolunk.
Egy: a gyerekek csak általános iskolás korban kezdenek hazudni.
Kettő: a gyerekek rosszul hazudnak. Mi, felnőttek könnyen felismerjük hazugságaikat.
És három: ha a gyerek már nagyon kicsi korában hazudik, biztos személyiségzavarokkal küzd, és élete végéig kóros hazudozóvá válik.
Nos, úgy tűnik, mindhárom hiedelem téves.
Gyakran teszünk fel találós kérdést a gyerekeknek világszerte. Itt egy példa. A játék lényege, hogy megkérjük a gyerekeket, találják ki a kártyán lévő számokat, és ha sikerül, értékes nyereményt kapnak. A játék közben azonban keresünk valami kifogást, és elhagyjuk a szobát. Mielőtt kimennénk, megkérjük őket, hogy ne lessenek bele a kártyáikba. Természetesen, kamerákat rejtettünk el a szobában, hogy figyeljük minden mozdulatukat. Mivel nagyon szeretnének nyerni, a gyerekek több mint 90%-a megnézi a kártyákat, amint elhagyjuk a szobát.
A legfontosabb kérdés, amikor a szobába visszatérve megkérdezzük őket: csaltak-e vagy sem, bevallják-e, hogy megnézték a kártyát, vagy hazudnak a szabályszegésről?
Arra jutottunk, hogy nemtől, származástól, vallástól függetlenül kétéves korban 30%-uk hazudik, 70%-uk bevallja, hogy áthágta a szabályt. Hároméves korban 50%-uk hazudik, és 50%-uk igazat mond. Négyéves korban a gyerekek több mint 80%-a hazudik. Négyéves kor felett pedig a legtöbb gyerek hazudik. Amint látják, a hazugság a fejlődés velejárója. Néhány gyerek pedig már kétéves korától fogva füllent.
Vegyük jobban szemügyre a kisgyerekeket! Miért hazudik néhány gyerek, míg mások nem?
A jó hazugsághoz két összetevőre van szükségünk. Az első fontos elem a tudatelmélet, vagyis a gondolatolvasó képesség. Az egyes emberek más-más módon érzékelik a helyzetet; a gondolatolvasás az a képesség, amellyel meg tudjuk különböztetni, hogy én mit tudok és a másik mit tud. A gondolatolvasás a hazugság elengedhetetlen feltétele, mert a hazugság alapja az, hogy tudom: a másik nem tudja, amit én tudok. Ezért hazudhatok.
A jó hazugság másik fontos eleme az önkontroll. Az a képesség, amellyel szabályozzuk beszédünket, arckifejezésünket és testbeszédünket annak érdekében, hogy meggyőzően hazudjunk. Arra jutottunk, hogy a kisgyerekek, akiknek fejlettebb a gondolatolvasó képességük és az önkontrolljuk, korábban kezdenek hazudni, és ügyesebben is hazudnak.
Úgy gondolják, önök könnyen felismerik, amikor hazudnak?
Hasonló játékot játszottunk sok felnőttel az élet minden területéről. Számtalan videót mutattunk nekik. A videók egyik felén hazudtak a gyerekek. A videók másik felén igazat mondtak. Nézzük meg, ezek a felnőttek hogyan szerepeltek!
Kezdjük egyetemistákkal és joghallgatókkal, akiknek általában kevés tapasztalatuk van gyerekekkel! Nem ismerik fel a gyerekek hazugságait. Csak találgatnak.
Mi a helyzet a szociális gondozókkal és a gyermekvédelmi ügyvédekkel, akik nap mint nap gyerekekkel dolgoznak? Ők felismerik a gyerekek hazugságait? Nem, ők sem.
Mi a helyzet a bírókkal, a vámtisztviselőkkel, és a rendőrökkel, akik naponta dolgoznak hazugokkal? Ők felismerik, mikor hazudnak a gyerekek? Nem, ők sem.
Na és a szülők? Szülők felismerik-e más gyerekének hazugságát? Nem, nem tudják.
Felismerik-e saját gyerekük hazugságát?
Nem.
Feltehetik a kérdést, gyerekek hazugságát miért olyan nehéz felismerni?
Amikor gyerekek hazudnak, arckifejezésük általában semleges. Azonban a semleges arckifejezés mögötta gyerekek valójában sokfajta érzelmet élnek át, pl. félelmet, bűntudatot, szégyent és talán egy kicsit a hazugság gyönyörét.
Sajnos ezek az érzelmek vagy átmenetiek vagy rejtettek. Ezáltal számunkra szinte láthatatlanok.
Az elmúlt öt évben próbáltuk megtalálni e rejtett érzelmek feltárásának módját. Aztán tettünk egy felfedezést.
Tudjuk, hogy az arcbőrünk alatt gazdag véredényhálózat van. Amikor különböző érzelmeket élünk át, az arc véráramlása kissé megváltozik. Ezeket a változásokat az autonóm idegrendszer szabályozza, amelyet nem tudatosan irányítunk. Az arc véráramlásának változását vizsgálva, felfedhetjük az emberek rejtett érzelmeit. Sajnos, az arc érzelemmel kapcsolatos véráramlás változásai szabad szemmel észrevehetetlenek. Az emberi arc érzelmeinek felfedéséhez új képalkotó technológiát fejlesztettünk ki, melyet transzdermális optikai képalkotásnak nevezünk.
Ezzel a technológiával a hazugsággal kapcsolatos rejtett érzelmeket is felfedhetjük, tehát megállapíthatjuk, mikor hazudik valaki. Megtehetjük fizikai beavatkozás nélkül, távolról, olcsón 85%-os pontossággal, amely a találgatásnál sokkal eredményesebb…
Ezzel a technológiával nemcsak a mindennapi életüket ismerhetem meg, hanem egyidejűleg ellenőrizhetem pulzusukat, stressz-szintjüket, hangulatukat és hogy vannak-e fájdalmaik. Talán a jövőben szívinfarktus vagy magas vérnyomás kockázatát is.
Felmerülhet a kérdés, hogy politikusok érzelmeinek feltárására is alkalmazhatjuk-e?
Nos, a válasz igen. Tévéfelvételeken kimutatható a politikusok pulzusa, hangulata, stressz-szintje, és a jövőben talán az is, hogy hazudnak-e nekünk.
A transzdermális optikai képalkotás technológiája még gyermekcipőben jár. Sok új alkalmazás lát még napvilágot majd, melyeket ma nem is ismerünk. De egy dologban biztos vagyok, a hazugság már soha nem lesz ugyanaz.